Az élet sosem unalmas, főleg ha az élet megáldott egy idióta báttyal, akinek az iq-ja megakadt azon a szinten ahol azért utál mert a természet két x kromoszómával látott el az x és y kromoszóma helyett... Ezen felül a családom tökélyre fejlesztette a szőnyeg alá söprés művészetét. Bármit megtesznek, csak ne keljen a problémákról beszélni, de mások előtt azért mutassuk, hogy mi vagyunk a legszuperebb család. Szóval ha az életben a színjátszást osztályoznák, mi lennénk az osztály elsők, igazgatói dícsérettel. De ez sajnos az életben nem sokat segít. Sőt eléggé elcseszett leszel minden kapcsolatodban. Vagy nem tudsz kötődni vagy túlságosan kötődsz, és ha egy pillanatra is elfelejtenek, akkor ez a kapcsolatot abban a pillanatban lett lehúzva a wc-n. Így idővel inkább nem kötődsz senkihez se. Olyan magas falat emelsz magad köré, és annyira erősnek mutatod magad, hogy mindenki elfelejti, hogy érző lélegző lény vagy. És innentől kezdve neked kell mindig nagy levegőt venned, elfelejteni a félelmeidet és fóbiáidat, és mindent egyedül elvégezned. Illetve neked kell mindenkinek az érzelmeire tekintettel lenned. Figyelni nehogy valakinek rosszat merjél mondani, és mindig jó testvérként osztozkodni. Mert neked soha semmire sincs szükséged, hiszen azt látják, hogy te mindent megcsinálsz. Ördögi kör ez az egész, amiből soha vagy csal nagy nehezen tudsz szabadulni... Én egyelőre ebben a körben vagyok, bár próbálkozom a kijutással, de mint mindent, könnyebb mondani, mint megtenni.
Ebben a blogban megpróbálom lejegyezni, inkább magamnak, mint másoknak, hogy hogyan haladok ezzel. Viszont nem lesz privát, hát ha más is küszködik hasonló dolgokkal, és jó látni (ez de morbid), ha nem vagy egyedül az érzelmeiddel. Akkor talán nem érzed magad mutánsnak vagy robotnak. Mert én bevallom, hogy vannak pillanatok, amikor úgy érzem magam, mintha egy másik bolygóról jöttem volna.
Sci
